Identitástábor 2017

Volt egyszer egy tábor

Kárpátalja, augusztus 7-től 13-ig. Egy csapat felnőtt és gyerek, régi barátok és új ismerősök. Nagydobrony, Református Líceum – kedves fogadtatás, otthon érzed magad az első perctől fogva. Erika szívet melengető szavai, a püspök úr, aki életvidám, tele van tervekkel, táncpróbák, önfeledt dalolás, születnek a csuhébabák… Hajnalig tartó beszélgetések, álmos, de vidám reggelek, megyünk már, megyünk, vár minket Munkács, Ungvár, Beregszász, a mezővári óvodások – Frici közéjük térdel, mosolyt csal az arcukra… Alkalmi szabadtéri öltöző a munkácsi várban, máris lebbennek a szoknyák, koppannak a cipők, forognak a lányok: magyar tánc magyar várban…

A szétszakított falu, szétszakított életek: Kisszelmenc. Most már ott az átkelő, de nem mehet már, aki belerokkant… Bazársor a határ előtt, minden van… Emlékek is. Könnyek is.

Husztnak romvára, igen, felmegyünk,  ha lassan is, ha fájós térddel is, de látni kell… Beszélni kell Visken a nénivel, aki árulja a maga készítette ajándéktárgyakat, szégyenlős először, de belelendül, mondja, mondja… jön a férje is, ő is… Endre alkalomszülte riporter, már nemcsak fotóz, kérdez is…

Zeneszó a buszban, dalpárbaj, ki mit tud, aztán csendes nap: megtelik a falu, vegyülünk mi is, hallgatjuk a minisztert. Azután Bélát, aki Vereckére kísér minket, azt is meg kell járni egyszer, de kétszer is, háromszor is talán, hogy szóljon a dal: ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár…

Szerednye – Dobó vára, a szolyvai emlékpark: a kárpátaljai magyarok szomorú sorsának emlékhelye…

Csillaghullás, az ifjúság pokrócba csavarva, összebújva a füvön. Nem alszanak. Utolsó éjszaka. Szól a gitár, nem baj, nem bánjuk, hiszen értük is vagyunk itt, nekik adjuk tovább…

Hazafelé a buszon, sírós-nevetős gyerekcsapat: összehozta őket ez az egy hét, el kell válniuk, pedig ők összetartoznak…

Összetartozunk. Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár. Visszajövünk. Ide is, Erdélybe is, Felvidékre, Délvidékre, Muravidékre, Csonkahonba. Élményekért, szeretetért, a dalért, a táncért, a csuhébabákért. Azért, hogy megint csordultig teljen a szívünk…